Orvos, bőrgyógyász, egyetemi tanár
1889-ben szerezte orvosi oklevelét. 1890-ben tanársegéd a kórbonctani tanszéken. 1896-ban a Fővárosi Bakteriológiai Intézet igazgatója. 1906-tól a bőrgyógyászati klinika vezetője. 1935-től a felsőház tagja. Jelentősek a poikilodermára, a Darier-kór szövettani lokalizációjára, a góchatásra, a myeloid leukémia bőrben való megjelenésére vonatkozó kutatásai. A szifilisz elleni társadalmi küzdelem, a nemibeteg- és bőrgombaszűrések kezdeményezője Magyarországon. Említésre méltó a könyvkiadással, az orvostanhallgatók szociális támogatásával, a művészet pártolásával kapcsolatos tevékenysége.