Svájci fizikus, Nobel-díjas
A zürichi Műegyetem matematikai és fizikai fakultásán tanult, 1957-ban doktorált, majd Genfben dolgozott a mágneses rezonancia kutatásán. 1963-tól az IBM zürichi, majd az egyesült államokbeli kutatólaboratóriumában dolgozott. Fő kutatási területeként kerámiaanyagok mágneses és vezetési tulajdonságaival foglalkozott. Később visszatért Zürichbe, ahol tanítványával, Georg Bednorzzal 1983-tól módszeresen végigvizsgálták az oxidos kerámiákat, szupravezető tulajdonságaik megállapításának céljából. 1986-ban felfedezték, hogy bizonyos lantán-bárium-rézoxid kerámiafajta már 35 K hőmérsékeleten szupravezető tulajdonságokat mutat. 1987-ben Bednorzzal megosztva fizikai Nobel-díjat kapott "a kerámiaanyagok szupravezetésének felfedezéséhez történő jelentős hozzájárulásáért". A Nobel-díjak történetében a Higgs-bozon felfedezéséig ez volt a legrövidebb idő, amely a felfedezés és a díj odaítélése között eltelt. (Piriti János)