Gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár
1912-ben gyógyszerészdoktori, 1919-ben orvosi oklevelet és tisztiorvosi képesítést szerzett Budapesten. 1912-1918-ban az Egyetemi Gyógyszertárban, 1918-1919-ben a pozsonyi egyetem közegészségügyi intézetében tanársegéd. Rövid ideig a Rico Kötszergyár Művek igazgatója. 1920-1934-ben miniszteri osztálytanácsos a Népjóléti, majd a Belügyminisztériumban. 1931-ben Genfben a Népszövetség kábítószer-konferenciáján magyar delegátus. 1934-1962-ig a budapesti egyetem gyógyszerészeti intézet igazgatója. 1955-től a gyógyszerészkar dékánja a budapesti egyetemen. Javaslatára vezették be a 4 éves gyógyszerészképzést az egyetemen. Az első között vizsgálta a kábítószerek toxikológiai hatását. Létrehozta az Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Múzeumot.