Német fizikus, Nobel-díjas
1954-ben végezte be tanulmányait a müncheni Műszaki Egyetemen, majd 1957-ben védte meg doktori disszertációját a heidelbergi Max Planck Intézetben. Többlépcsős kísérletsorozat eredményeként fedezte fel az atommagok gamma-sugárzásának visszalökődés-mentes rezonanciáját, a róla elnevezett Mössbauer-effektust. A Mössbauer-spektroszkópiát széles körben használják, mint anyagszerkezet vizsgálati módszert, a természettudományok szinte minden területén. Segítségével igen nagypontosságú energiamérés valósítható meg. 1961-ben, felfedezése után igen rövid idővel Mössbauer megkapta a fizikai Nobel-díjat a róla elnevezett effektus felfedezéséért, Robert Hofstadter-rel megosztva, így 32 évesen az egyik legfiatalabb Nobel-díjas lett. Ebben az évben meghívták a California Institute of Technology-ba. Négy évvel később visszatért Bajorországba, és 1997-ig a Müncheni Műszaki Egyetem professzoraként tevékenykedett. Mössbauer az Eötvös Loránd Tudományegyetem Díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteleti tagja volt.