Elméleti fizikus
Már édesapja, Moravcsik Gyula is tagja volt az Eötvös Collegiumnak. Őt 1946-ban vették fel, ebben az évben érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Felvételét Bay Zoltán, Faragó Péter, Hajós György, és az igazgató, Keresztury Dezső támogatta, aki akkor egyben kultuszminiszter is volt. Elsőéves egyetemi hallgatóként matematikai analízisből Szász Pál előadását követte élénk figyelemmel, fizikából szorgalmasan látogatta a műegyetemen Bay Zoltán előadásait. 1947 nyarán Párizsban járt tanulmányúton, 1948 nyarán pedig kényszerűségből elhagyva a Collegiumot, az Egyesült Államokban a Harvard Egyetemen folytatta és fejezte be egyetemi tanulmányait 1951-ben. Elméleti fizikai doktori disszertációját 1956-ban védte meg a Cornell Egyetemen. Itt Hans Bethe volt a legnevesebb professzor, ezért nem meglepő, hogy őt is a magfizika, elsősorban a két-nukleon kölcsönhatás elmélete foglalkoztatta. Ugyanakkor széleskörű érdeklődése kiterjedt tudományelméleti, tudománypolitikai kérdésekre is. Behatóan foglalkozott a tudományos teljesítmény objektív értékelésének lehetőségével általában, valamint a természettudományos kutatás helyzetével a fejlődő országokban, az ún. harmadik világban. Személyesen járt Pakisztánban, Indiában, Dél-Amerikában. Mind az Amerikában élő magyar, mind a hazai fizikus közösséggel sikerült jó kapcsolatban maradnia, már a 60-as években részt vett itthoni szakmai konferencián. Az Oregon Egyetem tanáraként szabadságát töltötte Torinóban, amikor váratlanul, 61 éves korában meghalt. (Dr. Radnai Gyula)