Portugál ideggyógyász, idegsebész, Nobel-díjas
Orvosi tanulmányait Coimbra egyetemén végezte, és a Bordeaux-i és a párizsi egyetemeken is folytatott tanulmányokat. 1902-ben lett professzor Coimbrában, majd 1911-től haláláig a lisszaboni egyetem neurológia professzora volt. Legjelentősebb tudományos eredményeit az agy homloki lebenyének tanulmányozásával érte el. A homloklebeny egyes részeinek átvágásával kezelte és gyógyította az egyéb pszichiátriai és fizikai gyógymódokkal már nem kezelhető betegeket. Ezzel megteremtette a nagyagyféltekék sebészetét. "Az egyes pszichózisok esetén végzett prefrontális leukotómia terápiás értékének felfedezéséért" 1949-ben Walter Rudolf Hess-szel megosztva orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki. A modern gyógyszeres beavatkozások szükségtelenné tették az ilyen drasztikus eljárásokat. Moniz kifejlesztette az agyi arteriográfia módszerét is, melynek során az agyi erek vizsgálata céljából egy katéteren keresztül kontrasztanyagot juttatnak a nyaki artériába, így röntgenfelvételeken vizsgálhatók az agyi erek. Tudományos munkássága mellett a politikai életben is szerepet vállalt, országának spanyol nagykövete és kormánytag is volt.