Francia vegyész, Nobel-díjas
A párizsi Muséum d'Histoire Naturelle és az École de Pharmacie munkatársaként kezdett dolgozni. 1886-ban az École de Pharmacie toxikológiai és 1889-ben szervetlen kémiai professzora, 1900-ban a Sorbonne szervetlen kémiai professzora lett. A fluorvegyületek vizsgálatát 1884-ben kezdte meg. Két évvel később előállította a rendkívül reakcióképes fluorgázt. Feltérképezte az elem tulajdonságait és tanulmányozta más elemekkel lejátszódó reakcióit. Az általa szerkesztett elektromos ívkemencében számos nehezen olvadó fém oxidját redukálta. Nagymértékben hozzájárult az elektrometallurgia és az elektrotermia fejlődéséhez. Gazdaságos eljárást dolgozott ki az acetilén gyártására. 1906-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki az elemi fluor előállításáért és a Moissan-féle elektromos kemence kifejlesztéséért.