Angol vegyész, Nobel-díjas
1950-ben a Cambridge-i egyetemen szerzett Ph. D. fokozatot. 1955 és 1963 között az Edinburgh-i egyetemen a kémiai és biológiai csoport igazgatója volt. 1964-ben megalapította a Glynn Kutatólaboratóriumot, melynek kutatási igazgatója lett. A munkatársaival végzett kutatási programban tisztázta annak a folyamatnak a mechanizmusát, amelynek során az élő sejtek mitokondriumában energia termelődik az adenozin-difoszfátnak (ADP) adenozin-trifoszfáttá (ATP) való átalakítása, az ún. foszforiláció létrehozásához. Ezt az elméletet kemiozmotikus elméletnek nevezte el. 1974-ben tagjává választotta a Royal Society. 1978-ban Nobel-díjat kapott a kemiozmotikus elmélet megalkotásáért, mellyel hozzájárult a biológiai energia átvitel megértéséhez.