Gépészmérnök, műegyetemi tanár
Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte 1903-ban. A maradandó alakváltozásokról c. értekezésével 1907-ben műszaki doktori oklevelet nyert. Mint MÁV főfelügyelőt hívták meg 1924-ben - Rejtő Sándor utódaként - a műegyetem mechanikai technológiai tanszékére. 1927-től az Anyagvizsgálók Közlönye szerkesztője volt. Számos tanulmánya és több önálló munkája jelent meg a hazai és külföldi szaksajtóban. Az 1944-45-ös tanévben mint a Műegyetem rektora a nyilas kormány utasítására a Műegyetemet nyugatra akarta telepíteni. A tanári kar ellenállása miatt ez meghiúsult. A diákok és tanárok egy részét katonai behívóval kitelepítették Németországba, hogy a háború után legyen, aki újjáépíti az országot. Misángyi Vilmos diákjaival együtt távozott Németországba. A gépész- és vegyészmérnök hallgatókat Drezdába irányították, ahol átélték Drezda bombázását. Ezután Bajorországban - amennyire a háborús körülmények engedték - az oktatás folytatódott.