Angol asztrofizikus, kozmológus
A Cambridge-i egyetemen tanult, 1920-tól 1924-ig a napfizikai obszervatórium igazgatóhelyettese volt Cambridge-ben. Ezután az alkalmazott matematika professzora lett a manchesteri egyetemen, 1929-től haláláig pedig az oxfordi egyetem matematikaprofesszora volt. Vizsgálta a gravitációs erők és a sugárnyomás egyensúlyát a csillagok atmoszférájában; ezek az elméleti tanulmányok vezették el a csillagokról elszökő molekulák szökési sebességének elemzéséhez. Schuster és Schwarzschild elméletének továbbfejlesztésével jutott el a matematikailag is érdekes Milne-féle integrálegyenlethez. 1929-től a csillagok szerkezetével, belső állapotaival foglalkozott. Munkássága a nagyon sűrű fehér törpéket leíró elmélethez vezetett el. Érdeklődése 1932 táján fordult a kozmológia felé. A "táguló világegyetem" problémájának kezelésére kidolgozta az Einsteinétől eltérő ún. "kinematikai relativitáselmélet"-et. Milne elméletét számos kortársa, elsősorban Eddington filozófiai alapról egyaránt támadta. Munkássága azonban új nézőpontok kifejtésével mindenképpen hozzájárult a téridőre vonatkozó elképzelések pontosításához. 1926-tól a Royal Society tagja volt, 1941-ben a társaság aranyérmével tüntették ki. Egy holdkrátert neveztek el róla.