Geodéta, bányamérnök, matematikus, polihisztor
A pozsonyi evangélikus főiskolán (1718-1721), majd az altdorfi és jénai egyetemeken matematikát, csillagászatot és földmérést tanult, emellett a rézmetszés művészetét is elsajátította. 1728-tól 1735-ig Pozsony vármegye mérnöke. 1731-ben III. Károly király megbízásából Bél Mátyás földrajzi munkájának előkészítése számára a Magyar Királyság vármegyéiről részletes térképfelvételeket készített. Kidolgozta a térképfelvételeknek a maga korában szinte egyedülálló elveit és rendszerét 1732-ben. Térképfelvételeihez csillagászati úton meghatározott alappontokat mért ki, kijelölte a pozsonyi alap-meridiánt, amelyre a többi mérést viszonyította. 1735-től a selmecbányai Bányatiszt-képző első tanáraként matematikát, hidraulikát és gyakorlati bányamérést oktatott. Igen jelentős vízrendezési munkálatokat is végzett. Katonai munkálatokat is végzett, 1742-ben és 1745-ben a terepfelvételek mellett erőd- és építmény terveket készített. A Vág szabályozási munkáit irányítva szerzett betegségében hunyt el. Munkásságának legfőbb eredménye az ország feltérképezése, a magyar térképész iskola kialakulása, és a bányamérés magas színvonala. Emlékét a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1950-ben alapított érme, a tatai Öregtónál elhelyezett emléktábla, a miskolci Egyetem doktori iskolájának elnevezése, és a pozsonyi emléktábla mellett több helyen utcanév, és iskolák elnevezése is őrzi. (Bartha Lajos)