Matematikus, egyetemi tanár
Édesapja polgári iskolai igazgató volt, aki fiát a piaristákhoz íratta be gimnáziumba. Az első öt osztályt Veszprémben járta, majd amikor apját Nagymarosra helyezték, a váci piaristáknál folytatta tanulmányait. Vácott érettségizett, s 1942-től kezdve az Eötvös Collegium tagjaként járt a tudományegyetemre, matematika-fizika tanári szakra. Alapvizsgáit 1944 tavaszán, szakvizsgáit 1946 nyarán tette le kiváló eredménnyel. Kutatói pályáját az analízis területén kezdte meg Fejér Lipót mellett, s később is ilyen tárgyú publikációival hívta fel magára a hazai és külföldi szakemberek figyelmét. Mind a tudományegyetemen, mind a műszaki egyetemen tartott előadásokat, írt jegyzeteket. Nagydoktori disszertációját 1992-ben védte meg; a modern valós függvénytant tárgyaló könyve 1994-ben jelent meg angol nyelven az Akadémiai Kiadónál. Nyitott volt a társadalmat széles körben foglalkoztató kérdésekre is: mind a Petőfi-sír kutatásával, mind a hazai demográfiai helyzettel kapcsolatban jelentek meg máig hivatkozott publikációi. (Dr. Radnai Gyula)