Orosz kertész, növénynemesítő
1888-ban kis faiskolát létesített, több mint 300 új gyümölcsfajtát nemesített. 1899-ben növényeit új, nagyobb területű gazdaságba telepítette át, ott folytatta kísérleteit. Alapos megfigyelő és szenvedélyes újító volt, ismereteit autodidakta módon szerezte. Értékes alma- és meggyfajtákat, sok más gyümölcs-, szőlő-, néhány zöldség- és dísznövényfajtát is előállított. Hibridanyagából munkatársai és tanítványai további értékes fajtákat állítottak elő. 1920-ban Lenin megbízásából megvizsgálták módszereit, gazdaságát és laboratóriumát fontos állami intézményként ismerték el. Elméletét a szerzett tulajdonságok átörökíthetőségére alapította, Gregor Mendel genetikai eredményeinek figyelmen kívül hagyásával. Számos kitüntetésben részesült, működésének színhelyét, Kozlov városát, 1932-ben Micsurinszknak nevezték el. A Szovjetunióban az ő hibridizációs elméletét, valamint annak Trofim Gyenyiszovics Liszenko által továbbfejlesztett változatát fogadták el az örökléstan "hivatalos" marxista elméletének. A Mendel-Morgan-féle elméletet "burzsoá áltudomány"-nak minősítették. Elsősorban Micsurin halála után egészen 1964-ig, Hruscsovnak a hatalomból való elmozdításáig a Szovjetunióban és az ún. "szocialista országok"-ban azokat a biológusokat, akik nem fogadták el a micsurini-liszenkói elméletet, súlyos megtorlás, állásukból való elmozdítás, sok esetben börtön, sőt kivégzés fenyegette.