Német születésű amerikai fizikus, Nobel-díjas
Családja még az ő kisgyermekkorában kivándorolt az Egyesült Államokba, így tanulmányait ott végezte. A tengerészeti akadémiát végezte el. Európai tanulmányútja után kilépett a tengerészettől. 1883-tól több amerikai egyetemen oktatott, 1892-től a University of Chicago fizikaprofesszora volt. 1929-ben nyugdíjba vonult, ezután a Mount Wilson obszervatóriumban dolgozott. A fizika több területén ért el fontos eredményeket, elsősorban az optika területén. 1878-tól kezdve foglalkozott a fénysebesség mérésével. 1881-ban építette meg a ma nevét viselő interferométert. Ennek segítségével és Edward Morley közreműködésével végezte el a nevezetes Michelson-Morley kísérletet 1887-ben. Ebben nagy pontossággal meghatározták a fény terjedési sebességét. A kísérlet eredményének értelmezése az akkor elfogadott éterelmélet szerint nem volt lehetséges, a kísérlet a speciális relativitáselmélet egyik fontos kiindulási pontja lett. Fizikai Nobel-díjat kapott 1907-ben, precíziós optikai berendezéseiért és az ezekkel végzett spektroszkópiai és metrológiai kutatásokért. 1920-ban elsőként határozta meg egy távoli csillag átmérőjét.