Osztrák fizikus
A radioaktivitás kutatásának egyik úttörője. Bécsben és Lipcsében tanult, majd Franz Exnernél diplomázott 1896-ban. 1890-ig Boltzmann asszisztense volt. Ez idő alatt Gustav Jägerrel a kémiai elemek mágneses tulajdonságait vizsgálta. 1899-ben Egon von Schweidlerrel felfedezték, hogy a rádium és a polónium sugárzása mágneses térben eltérül. 1907-től Boltzmann utódaként az elméleti fizikai intézet ideiglenes vezetője lett. 1910-től a nemzetközi rádium-standard bizottság titkára, 1937-től elnöke volt. Nemzetközi jelentőségűvé tette a jórészt az ő tervei alapján létrehozott és működtetett bécsi Rádium Intézetet. 1916-ban Egon von Schweidlerrel közösen publikálták Handbuch der Radioaktivität című, sokáig alapvető munkájukat. 1938-ban (kizárását megelőzendő) lemondott akadémiai tagságáról és kényszernyugdíjazták. A háború után térhetett vissza az Intézetbe. (Piriti János)