Orvos, anatómus, kutatóorvos, egyetemi tanár
A bonyhádi evangélikus gimnáziumban kitűnően érettségizett 1945-ben. 1945-1951 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatója volt. Szentágothai János professzor és Méhes Gyula rektor kiálltak mellette, amikor őt hamis vádak alapján el akartak távolítani az egytemről. 1951-1958 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetének tanársegéde, 1958-1963 között adjunktusa, 1963-1972 között docense, 1972-1993 között egyetemi tanára volt. 1993-ban habilitált. 1984/85-ben Elmar Peschke a Hallei Egyetemről nála tanult, s később epiphysis témából (glandula pinealis) habilitált, majd professzorrá neveztek ki. 1993-tól Mess professzor emeritus volt, s továbbra is oktatott. Német nyelven is oktatta évtizedeken keresztül a hallgatókat. Több nyelven beszélt: németül, angolul és olaszul. Az orvostudományok kandidátusa (1959), az orvostudományok doktora (1970). 2017.-ben tanítványai egy symposiummal köszöntötték. 2001-2019 között a Magyar Orvos Írók és Képzőművészek Körének tagja volt. 2021-ben a Társaság - posztumusz - Örökös Tagjává választotta. Kiemelkedő szerepe volt a tobozmirigy (glandula pinealis) funkciójának leírásában és a kronobiológia tudományágának kialakításában. Emellett szívvel-lélekkel vadász volt, anatómia könyvek mellett több a vadászattal foglalkozó könyvet irt. (Dr. Josef Makovitzky)