Amerikai biokémikus, Nobel-díjas
A University of California Los Angeles-en szerzett doktori fokozatot 1949-ben. 1949-től a Rockefeller Intézetben (később Rockefeller Egyetemen) dolgozott tanársegédként, adjunktusként, majd 1966-tól a biokémia tanszék vezető professzoraként 1984-ben történt nyugdíjbavonulásáig. Legfontosabb kutatási eredményeként módszert dolgozott ki peptideknek szilárd fázisban történő előállítására. Ezzel forradalmasította a szerveskémiai szintéziseket. A módszer lényege, hogy az aminosavakat oldhatatlan műgyantához kapcsolta, majd ehhez további aminosavakat sorozatosan kapcsolva hozta létre a peptideket. Ezzel a peptidek az addiginál sokkal rövidebb idő alatt és automatizálható módon állíthatók elő, aminek a gyógyszergyártásban van rendkívüli jelentősége. Többek között megvalósította a bradikinin nevű hormon és a ribonukleáz szintézisét. A szilárdfázisú kémiai szintézis kidolgozásáért kapott kémiai Nobel-díjat 1984-ben.