Német születésű brit fizikus, természettudományos szakíró
Már harmadéves korában megkezdte fizikai kutatásait nagybátyja, Franz Simon (a későbbi Sir Francis Simon) irányításával a berlini egyetemen, a Nobel-díjas Walther Nernst intézetében. Amikor Simon elnyerte Breslauban (Wroclav, Boroszló) az ottani fizikai kémiai tanszéket, elvitte magával közvetlen munkatársait: Kürti Miklóst, Martin Ruhemannt, Heinz Londont és Kurt Mendelssohnt, aki 1930-ban doktorált nála a szilárd hidrogén fajhőjének alacsony hőmérsékleti viselkedéséből. 1932-ben a Breslauba látogató Frederick Lindemann meghívta Mendelssohnt Oxfordba, az általa Breslauban megismert helium-cseppfolyósító beállítására, és ösztöndíjat szerzett számára a Clarendon laboratóriumba. Hitler 1933-as hatalomra jutása után Mendelssohn már nem tért vissza Breslauba, viszont az ő közvetítésével sikerült Lindemannak áthoznia Oxfordba az egész breslaui csapatot. Közülük a második világháború alatt Simon és Kürti részt vett a Manhattan programban, Mendelssohn azonban Oxfordban maradt. Itt tartott előadásai alapján írta meg 1946-ban megjelent első könyvét, amelynek a jól hangzó "What is atomic energy?" címet adta. A könyv elég hamar, már 1948-ban megjelent magyarul, "Atomenergia" címmel. Még egy könyve jelent meg magyarul: az 1966-ban kiadott "The quest for absolute zero", bár jóval később (1983-ban), és a sokkal szürkébb "Az abszolut zerus fok" címmel. (Dr. Radnai Gyula)