Német-svájci orvos, patológus, egyetemi tanár
Szülővárosában végezte iskoláit, 1949-ben érettségizett. Ugyanebben az évben organista és kórusvezető vizsgát tett Eisenachban. Orvostudományi tanulmányait Berlinben végezte, ahol doktorált. Prof. Louis Heinz Kettler mellett a Berlini Egyetem Patológiai Intézetében, a "Rudolf-Virchow-Haus"-ban, dolgozott. 1960-ban lett patológus szakorvos. 1961. augusztus 13-án (a berlini fal építésének napján) munka után csak aktatáskájával menekült Nyugat-Berlinbe. Mivel akkoriban kézzel írt pályázati leveleket kértek, felesége felajánlotta, hogy elvégzi ezt a feladatot. A kedvező grafológiai szakvélemények alapján a baseli Sandoz cég állást ajánlott neki. Engedélyezték, hogy naponta a patológiai intézetbe járjon, hogy habilitációját befejezhesse. Habilitációját 1965-ben fejezte be "A gyógyszeres retinopátia morfológiája" című munkájával. A Sandoznál 1969 és 1979 között az orvosi alapkutatás, 1979 és 1983 között pedig a gerontológiai agykutatás vezetője volt, 1971-ben pedig igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Ebből az időszakból származó legfontosabb tudományos eredményei az agy anyagcsere-zavaraira és a demencia kialakulásában szerepet játszó mitokondriális diszfunkcióra vonatkoztak. Ezek az eredmények a "Hydergin"-t a Sandoz egyik legsikeresebb termékévé tették. Több mint 75 publikáció dokumentálja tevékenységét ezen a területen. Tudományos érdeklődése egyre inkább eltávolodott az öregedés kutatásától, és a veleszületett bélbeidegzési-zavarok felé fordult, amelyekkel már 1965 óta foglalkozott. A Hirschsprung-kórban szenvedő gyermekek és felnőttek natív bélbiopszijain végzett kolinészteráz-kimutatásos diagnosztikai eljárása lehetővé tette a korai diagnózist és terápiát. Ez lehetővé tette, hogy sok veleszületett idegellátási zavarral élő beteg később nagyrészt normális életet éljen. Ez a diagnosztikai módszer nemzetközi elismertséget hozott számára. (Dr. Josef Makovitzky)