Orvos, farmakológus, egyetemi tanár
Tanulmányait a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen végezte, ahol 1923-ban orvosi oklevelet szerzett. Pályáját is itt, az Issekutz Béla által vezetett Gyógyszertani Intézetben kezdte, ahol két évet töltött el. 1925-1926-ban a bécsi Gyógyszertani Intézetbe került, ahol kezdetben Hans Horst Meyer mellett dolgozott. 1927-től 8 évig a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet munkatársa, majd 1940-ig ügyvezető igazgatója volt. 1940-től 1944-ig az újból visszakerült, Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem gyógyszertani intézetének egyetemi tanára. 1944 novemberében az összes magyarországi orvostanhallgatok Halle an der Saale-ba törtenö kitelepitésének egyik kisérö tanára, majd1946-47-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetem gyógyszerészeti intézetének egyetemi tanára, majd Mansfeld Géza Budapestre történö távozásat követően 1947-től 1969-ig a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyógyszertani intézetének igazgatója. 1949-től 1950-ig és 1951-től 1954-ig orvoskari dékán. Kutatásaiban a szénhidrát-anyagcserét befolyásoló növényi anyagok, illetve a központi idegrendszerre ható szereknek az agyi anyagcserére gyakorolt hatásának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket. Az orvos, akadémikus Méhes Károly apja, aki a Méhes szindroma névadója. Unokái Méhes Károly iró, Méhes Gábor orvos, patologus professzor (Debrecen) és Méhes Márton a Collegium hungaricum (Bécs) igazgatója. (Dr. Josef Makovitzky)