Kísérleti fizikus
1940-ben szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet szülővárosában, az akkor még Tisza István nevét viselő tudományegyetemen. Elkísérte Gyulai Zoltánt a visszacsatolt Kolozsvárra, majd egy év múlva katonai behívót kapott. A háborúból két év hadifogság után tért haza 1947-ben, és Szalay Sándor tanársegéde, majd adjunktusa lett Debrecenben. Kutatási feladata a magfizikai folyamatokban keletkező gyors neutronok fotoemulziós módszerrel történő detektálása lett. 1954-től kezdve tevékeny részt vállalt az ATOMKI megalapításában, létrejöttében. 1967-től 1976-ig ő volt az intézet tudományos igazgatóhelyettese, 1979-ben egyik volt tanítványával megosztott Akadémiai- díjat kapott a nukleáris nyomdetektoros módszer továbbfejlesztéséért. 1963-ban a fizikai tudomány kandidátusa, 1981-ben a fizikai tudomány doktora fokozatot szerezte meg. Száznál több tudományos publikációjára több mint háromszáz, többségében nemzetközi közlemény hivatkozik. A 80-as években még megszerkesztette az intézet történeti kronológiáját. (Dr. Radnai Gyula)