Amerikai genetikus, botanikus, Nobel-díjas
A Cornell Egyetemen biokémiát tanult, s 1927-ben szerzett Ph. D. fokozatot. 1931-ig a Cornell Egyetem "kukoricagenetikai csoportjában"dolgozott. Az a tény, hogy a kukorica ma is citogenetikailag a legjobban ismert növény, jórészt McClintocknak köszönhető. Módszert dolgozott ki a genetikai és a sejttani ismeretek összekapcsolására. 1931-től a California Institute of Technology-n, 1933-34-ben ösztöndíjasként a németországi Freiburgban dolgozott. Ott fedezte fel, hogy a sejtmagvacska (nukleolusz) a sejtosztódás kezdetén és végén egy meghatározott kromoszómapár meghatározott részéhez kapcsolódik (mai nevén nukleolusz-organizáló régióhoz). Leírta az úgynevezett törés-fúzió-híd ciklust. Elméleteivel megmagyarázta a genetikai információ repressziójának és expressziójának generációnkénti eltérését. 1983-ban kapta az orvosi-élettani Nobel-díjat genetikai vizsgálataiért: "a mozgó genetikai elemek felfedezéséért"- indoklással.