Angol vegyész, fiziológus
Jogi tanulmányokat végzett az oxfordi egyetemen, majd orvosi gyakorlatot folytatott. Kísérleteivel kimutatta, hogy a légzés, illetve az égés során a levegőnek csak egy része fogy el, ebből arra következtetett, hogy a légzéshez, illetve az égéshez a levegőnek egy meghatározott alkotórészére van szükség, amelyet "nitroaerius"-nak nevezett. Ezzel közel jutott az oxigén felfedezéséhez. Nem végezte el azonban a levegőnek alkotórészeire való bontását, ezt mintegy 100 évvel később Priestley és Lavoisier érte el. Viszonylag pontosan írta le a légzés anatómiai összefüggéseit, és arra a következtetésre is eljutott, hogy a légzés arra szolgál, hogy a levegőnek "nitroaerius" alkotórészét - azaz az oxigént - a tüdőn keresztül a véráramba juttassa. Kísérleteiről 1674-ben megjelentetett könyvében számolt be.