Olasz matematikus
17 éves korától felszentelt pap volt. Eredetileg görög nyelvet és költészetet tanított, csak 27 éves korában kezdett matematikával foglalkozni. 1786-ban nevezték ki a paviai egyetem algebra- és geometriaprofesszorává. Párizsban részt vett a méterrendszer előkészítési bizottságában. Legnevezetesebb matematikai munkája a Geometria del Compasso (Pavia 1727), melyben bebizonyította, hogy minden euklideszi szerkesztés elvégezhető csak körző segítségével, vonalzó nélkül. Ezt a tételt nála korábban Georg Mohr már 1672-ben bebizonyította, az ő eredménye azonban nem vált ismertté. A tételt ma kettejükről Mohr-Mascheroni-tételnek nevezik.