Fizikus
Pedagógus szülők gyermeke. A Lónyay utcai Református Gimnáziumban érettségizett 1945-ben. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte matematika-fizika-kémia szakon és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be fizikusként. Másodéves korában csillagász-demonstrátor volt, majd Lassovszky Károly kényszerű távozása után Novobátzky Károly gyorsan fejlődő elméleti fizikai tanszékén talált helyet magának. Hamarabb doktorált, mint átvette egyetemi diplomáját. 28 éves korában már Kossuth-díjat kapott, többek között "a fermionok töltésének megmaradásáról írt munkájáért". 34 éves korában lett egyetemi tanár, 1970-től az atomfizikai tanszék vezetője. Kiváló egyetemi tankönyvek (pl. Kvantummechanika) és a művelt nagyközönség számára szóló ismeretterjesztő könyvek (pl. Gyorsuló idő) szerzője. Számos nemzetközi konferenciát szervezett Magyarországon, miközben közeli kapcsolatokat ápolt a hazánkból elszármazott, külföldön élő tudósokkal (pl. Wigner Jenővel, Teller Edével). A 70-es évektől kezdve foglalkozott a természettudományok oktatásának reformjával, próbálkozott a sikeres külföldi projektek (SCIS, Nuffield) hazai adaptációjával, sőt, általa kimunkált, integrált természettudományos tantárgyak (Anyagszerkezet, Anyagfejlődés) bevezetésével. Előszeretettel pártolta itt is a nem konvencionális megoldásokat. Szaktudományos érdeklődése fokozatosan fordult a neutrinofizika felé, ez a téma haláláig foglalkoztatta. Számos tanítványa professzor ma már a világ különböző egyetemein. Az általa megreformált Fizikai Társulat, s annak folyóirata, a Fizikai Szemle, melynek 45 éven át aktív főszerkesztője volt, létükben őrzik az erős akaratú és óriási munkabírású fizikus maradandó emlékét. (Dr. Radnai Gyula)