Svájci kémikus
Párizsban a Műszaki, valamint a Bányászati Főiskolán tanult, majd egy évig a németországi Giessenben Justus von Liebiggel dolgozott. A Genfi Egyetemen 1841-ben a kémia és 1845-ben az ásványtan professzora lett. Fontos ásványtani eredménye volt a szilícium-dioxid képletének (SiO2) megállapítása. Sziliko-volframsavat állított elő, ez volt az egyik első összetett szervetlen sav. Nagy jelentőségű munkát végzett egyes elemek atomsúlyának pontos meghatározásával. Célja Prout azon hipotézisének tesztelése volt, hogy minden atom voltaképpen hidrogénatomokból tevődik össze. A ritkaföldfémek tanulmányozása során 1878-ban fölfedezte az itterbiumot, 1880-ban pedig a gadolínium társfelfedezője volt.