Gépészmérnök, egyetemi tanár
1914-ben szerzett oklevelet a charlottenburgi műegyetemen. 1920-ban a Weiss Manfréd-gyár szerkesztő mérnöke, 1921 és 1959 között a Ganz Villamossági Gyárban működött utóbb igazgató volt. 1950-től a budapesti műszaki egyetem előadója. Tevékenysége úgyszólván a villamosgépgyártás egész területére kiterjedt. Több új gépsorozatot fejlesztett ki Kandó Kálmán munkásságát folytatva, továbbfejlesztette a fázisváltós mozdonyt. Szabadalma szerint csúszógyűrűs vontató motorokkal és fázisváltóval kapcsolt periódusváltóval készültek a MÁV villamosmozdonyai. Találmánya, a turbógenerátorok kereszttekercses forgórésze. 1957-ben Kossuth-díjat kapott.