Francia filozófus, matematikus
Descartes tanítványaként mesterének racionalizmusát fejlesztette tovább teológiai irányban. Ezt a filozófiai irányzatot okkazionalizmusnak nevezik, s ő volt az egyik legjelesebb képviselője. Filozófiáját a 14 dialógusból álló művében foglalta össze: Beszélgetések a metafizikáról és a vallásról címmel. Tanulmányozta a fény és a színek természetét, foglalkozott differenciál- és integrálszámítással, a látás pszichológiájával. 1699-ben beválasztották a Tudományos Akadémia tagjai sorába. Descartes-tal szemben azt tanította, hogy az ember csak azt tudhatja, hogy van, de azt nem, hogy micsoda. Az ember mibenlétét tökéletesen megismerhetetlennek tartotta, míg Isten léte szerinte nem igényel semmiféle bizonyítékot.