Jezsuita matematikus, fizikus, egyetemi tanár
Előbb Nagyszombatban, majd Bécsben tanított filozófiát, később a bécsi Theresianum matematika-, fizika- és mechanikatanára lett. 1777-től a budai, majd pesti egyetem matematikai tanszékének tanára s a bölcsészeti kar igazgatója. Mária Terézia oktatásügyi tanácsadójaként részt vett a Ratio Educationis (1777) kidolgozásában s a matematikus- és mérnökképzés korszerűsítésében. Korának egyik legkiválóbb magyar matematikusa. De arithmeticis... c. művében már a differenciál- és integrálszámítást, a negyedfokú egyenletek Euler módszerével való megoldását, Descartes többszörös gyökök elméletét tárgyalja. Tankönyveit az ország határain túl is kiadták és használták. Fizikakönyve az első, a newtoni fizika alapján álló, korszerű hazai fizikatankönyv. Ugyancsak ő írta az első hazai villamosságtani monográfiát is (latin nyelven), mely utóbb (Révai Miklós fordításában) magyarul és németül is megjelent.