Orvos, sebész, egyetemi tanár
1906-ban szerezte meg orvosi oklevelét a budapesti orvosi karon. Már orvostanhallgató korában díjas gyakornok a II. sz. Kórbonctani Intézetben, tanulmányai befejeztével ugyanitt első tanársegéd. 1908-1910-ig a Dollinger Gyula vezette budapesti I. sz. Sebészeti Klinikán alorvos, 1910-1917-ig a Rókus Kórház alorvosa Herczel Manó osztályán. 1912-ben, a balkáni háború idején hadikórházat vezetett Belgrádban és Kraljevóban. Az 1. világháborúban hadi sebész. 1917-től a budapesti Állami Gyermekmenhely sebész főorvosa. Szabbatikus fél éve alatt 1930-ban a New York-i Brooklyn Hospital-ben dolgozott. Tudományos munkájának elismeréseképpen a Német Sebésztársaság (Deutsche Gesellschaft für Chirurgie) tagjai közé választotta. 1945-1961-ig a Petényi Géza vezette Fehér Kereszt Kórház s a kórház átszervezése után a II. sz. Gyermekklinika Sebészeti Osztályának főorvosa, 1948-ban rk. egyetemi tanárrá és az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezik ki. Ugyanebben az évben a Magyar Sebész Társaság elődjének a Sebész Szakcsoportnak elnökévé választják. Fő kutatási területe a heveny hashártyagyulladás gyógyítása, az idegvarratok problémái. Elsőként ajánlotta fagyás esetében a szimpatikus idegrostok kiiktatását. Elsőként írta le a lipogranulomatosis subcutanea kórképét, melyet külföldön róla neveztek el. (Dr. Makai János)