Matematikus, vegyész, c. egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Eötvös kollegistaként a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán végezte. 1933-ban első helyezést ért el az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat matematikai versenyén és második helyezést fizikai versenyén. 1938-ban matematika-fizika-kémia szakos tanári oklevelet szerzett. Szakmai pályáját 1941-ben vegyészként kezdte, a Chinoin gyógyszergyárban szerveskémiával, majd 1945-től 1951-ig az Egyesült Izzó kutató laborjában lumineszcencia ill. ipari kutatással foglalkozott Szigeti György csoportjában. Részt vett az első magyar fénycső kifejlesztésében. Vegyészi munkája mellett folyamatosan foglalkozott matematikával, 1942-ben Fejér Lipótnál matematikából doktorált. 1951-től 1961-ig a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán az I. sz. Matematikai Tanszék docense majd tanszékvezetője volt. 1952-ben matematikából kandidátusi, 1955-ben akadémiai doktori címet szerzett. 1962-ben az MTA Matematikai Kutató Intézetének Differenciálegyenletek Osztályára került, amelynek 1970-től vezetője volt. Eközben az ELTE TTK I. sz. Analízis tanszékén komplex függvénytant adott elő, amit 1972-ben c. egyetemi tanári címmel ismertek el. Szakterülete a matematikai analízis, ezen belül a differenciálegyenletek és a sorelmélet volt. Szívesen foglalkozott alkalmazott matematikai - fizikai, műszaki - problémák (matematikai) megoldásával, mint pl. a Schrödinger egyenlet megoldása a háromtest-problémára, vagy membránok rezgései, stb. 1970-ben Akadémiai, 1973-ban Állami díjat kapott.
(Dr. Radnai Gyula, Dr. Makai János)