Orvos, belgyógyász, író, egyetemi tanár
A budapesti Orvosi Egyetemen végezte egyetemi tanulmányait. Orvosi diplomáját 1934-ben szerezte meg. Végzése után a III. sz. belklinikán dolgozott, azt követően a Belgyógyászati Intézetben folytatta orvosi pályáját. A második világháború éveiben 1944-ig magánkórházakban dolgozott, majd munkaszolgálatos lett. 1945-től az I. sz. belklinikán tanársegéd, 1948-ban magántanár, 1952-ben docens. 1960-1965-ben az OTKI I. sz. belklinikáján tanszékvezető egyetemi tanár, 1962-1965 években intézeti igazgató, 1965-től 1980-ig a SOTE I. számú belklinika igazgatója, tanszékvezető egyetemi tanára. A belgyógyászat minden területének kiváló ismerője, és magas színvonalú művelője volt. Több száz közleménye és könyve jelent meg nyomtatásban, legjelentősebb a húsz kiadást megérő, Petrányi Gyulával közösen írt A belgyógyászat alapvonalai c. háromkötetes monográfiája. Szakmai írásain kívül szépirói munkái is említésre méltóak. Több hazai és külföldi orvosi társaság tagja, elnöke, a Semmelweis Ignác-emlékérem tulajdonosa volt. A komlói Városi Kórház az ő nevét vette fel.