Talajvegyész, műegyetemi tanár
1926-ban vegyészmérnöki, 1929-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Sigmond Elek mellett tanársegéd, majd adjunktus. Közben 1935-36-ban az egyiptomi kormány megbízásából megszervezte a kairói Mezőgazdasági Múzeum mezőgazdasági ipari, talaj- és trágyázástani osztályát és tanulmányozta az egyiptomi talajviszonyokat és öntözési eljárásokat. Hazatérése után műegyetemi magántanár és Sigmond Elek halála után a talajtan meghívott előadója. 1943-tól az újonnan szervezett talajtan tanszék ny. r. tanára. Tudományos munkássága a talajtan minden területére kiterjedt. Működése kezdetén főleg a humusz sajátosságaival és szerepével foglalkozott, majd a bázis-elnyelés jelenségével kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdésekkel, és tömegvizsgálatokra alkalmas módszert dolgozott ki a talajok adszorpciós telítetlenségének meghatározására. Részt vett az ország talajtani térképezésének megkezdésében és foglalkozott a talajok vízháztartásának vizsgálatával. A Magyar Talajtani Társaság egyik alapítója és első elnöke 1943-ban.