Német biokémikus, Nobel-díjas
A Müncheni Egyetemen tanult. Több évig dolgozott a kémiai tanszéken 1942-47-ig, majd kinevezték egyetemi tanárrá. Münchenben az élő sejt intermedier anyagcseréjével foglalkozott; kimutatta a szteroidok és a zsírsavak bioszintéziséhez vezető reakcióláncok első lépését: a koenzim-A acetilezését. 1954-ben a müncheni Max Planck Sejtkémiai Intézet igazgatója lett. A koleszterin- és a zsírsavanyagcsere mechanizmusának és szabályozásának fölfedezéséért Konrad Bloch-hal megosztva 1964-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott.