Építészmérnök
Oklevelét 1933-ban a budapesti műegyetemen szerezte. 1934-1935-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazottja. 1935-től a műegyetem középkori építészeti tanszékén adjunktus. 1940-ben doktori címet nyert. A középkori magyar építészet kutatásával foglalkozott és számos nagy értékű műemlékfelmérést végzett. Nevéhez fűződik a margitszigeti domonkos apácakolostor sírkápolnájának feltárása, a zsámbéki templomrom és kolostor építészettörténeti feltárása, felmérése és konzerválása és a felső-őrsi templom helyreállítása. Ő végezte a borsi kastély helyreállítását, közreműködött az aranyosmedgyesi kastély, valamint a beregszentmiklósi Rákóczi-kastély helyreállításában. Apjával, Lux Kálmánnal együttműködve számos műemlék-helyreállítási munkát végzett. Kutatási, felmérési eredményeit számos tanulmányban tette közzé.