Osztrák zoológus, Nobel-díjas
Az ún. klasszikus összehasonlító magatartáskutatás egyik úttörője, a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig "állatpszichológiának" hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-el és Nikolaas Tinbergen-el megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az "egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért". Rupert Riedlel és Gerhard Vollmerrel együtt Lorenz az evolúciós ismeretelmélet egyik megalapozója, az 1941-es "Kant tanítása az a prioriról, a jelen biológiájának tükrében" című folyóiratcikke iránymutatóvá vált ezen a területen. Önmaga által saját főművének tartott "A tükör hátoldala" című könyvében dolgozta ki alaposabban elképzeléseit a genetikus háttérnek és a civilizációnak az emberi tudatra gyakorolt hatásairól. Idősebb korában mint társdalomkritikus közéleti szerepet is vállalt, és Ausztriában a zöld mozgalom egyik vezető alakja lett.