Biológus, zoológus, egyetemi tanár
Biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett, majd 46 éven át az ELTE Állatrendszertani és Állatökológiai Tanszékén tanított. Eleinte Dudich professzor jobb keze volt. Fő kutatási területe az alsóbbrendű rovarok és a pókok rendszertana valamint cönológiája volt. Kutatta a magyar barlangok, természetvédelmi területek és bioszféra rezervátumok állatvilágát; sok értékes terület éppen neki köszönhette a védetté nyilvánítást. Az MTA és az UNESCO szervezésében tropikus területek talajzoológiai kutatásában vett részt, ennek keretében expedíciók tagjaként járt Chilében, Argentínában, Paraguayban, Ausztráliában, Új-Guineában és Ceylonban. Legjelentősebb munkája az az 500 oldalas monográfia, amelyben a hazai és délkelet-európai karsztbokorerdőkben végzett kutatásainak eredményeit összegzi. az Akadémia Zoológiai Bizottságának tagja, a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztályának pedig elnöke volt.