Amerikai fizikus
Svéd bevándorlók gyermekeként Chicagoban született, 13 éves korában családjával Los Angelesbe költözött. 1938-ban a Berkeley Egyetemen végzett, itt E. O. Lawrence 37 hüvelykes ciklotronjának megépítésében segédkezett. 1940 őszén az atomfegyver-programban Oak Ridge-ben az uránizotópok szeparálásán, majd Los Alamosban a bombák gyújtószerkezetének tervezésében dolgozott. 1946-ban a Berkeley Egyetemen doktorált. A háború után a részecskegyorsítók fejlesztésében végzett kiemelkedő jelentőségű munkát. Ő valósította meg az első szinkrociklotront, részt vett a Bevatron tervezésében, amely a kor legnagyobb energiájú részecskegyorsítója volt. Később Hermann Grunderrel a relativisztikus nehézion-gyorsítók tervezésével jelentős szerepet játszottak a mai hadronterápiás gyógykezelések megalapozásához is. 1979-ben vonult nyugállományba, 102 éves korában hunyt el. (Piriti János)