Német születésű amerikai orvos, farmakológus, Nobel-díjas
Miután 1896-ban orvosi diplomát szerzett a Strassburg-i egyetemen (mely akkor Németországhoz tartozott), európai egyetemeken tanult és tanított, majd 1909-ben Grazban a gyógyszertan professzora lett. 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment: a New York-i Egyetem Orvostudományi fakultásának professzorává nevezték ki, ott dolgozott haláláig. Neurológiai kutatásai (1921-26) szolgáltatták az első bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy kémiai anyagok szerepet játszanak az ingereknek egyik sejtről a másikra, ill. neuronról a megfelelő szervre történő átvitelében. 1936-ban Sir Henry Dale-lel megosztva élettani-orvosi Nobel-díjat kapott az idegingerek kémiai átvitelével kapcsolatos felfedezéseiért. Tanulmányozta a cukorbetegséget és a digitalis ás epinephrin gyógyszerek hatását is. Kidolgozta a Loewi-próbát a hasnyálmirigy-betegség kimutatására.