Kémikus, tanár
Kémia-természetrajz szakon tanári oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán, ahol három éven át tanársegéd, 1920-ban szerves kémiai tárgykörből szerezte meg doktorátusát. Ezután a budapesti Kemény Zsigmond reáliskolában tanított, közben Konek Frigyes mellett az Országos Chemiai Intézetben folytatta tudományos kutatómunkáját. 1927-1928-ig ösztöndíjjal az USA-ban az ottani iskolarendszert tanulmányozta. Hazatérve az Országos Közoktatási Tanácsnál tanácsos. 1937-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Szakoktatási Ügyosztályának vezetője. 1950-től nyugdíjasként az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ munkatársa, 1962-től a Magyar Vegyészeti Múzeum tudományos munkatársa is. Úttörője, kidolgozója és fejlesztője volt hazánkban az ún. "munkáltató" vagy "cselekedtető" kémiatanítási módszernek, ahol a diákok adott feladatokkal kísérletezve, mintegy önállóan, maguk jutnak a kívánt felismerésekhez. Számos didaktikai és több kémiatörténeti tanulmányt, könyvet írt.