Orosz matematikus
1811-ben szerezte meg a kazányi egyetem diplomáját. 1814-ben az egyetemen oktatott, 1822-ben professzor, 1827-ben az egyetem rektora lett. 1846-ban romló egészségi állapota miatt elbocsátották az egyetemről. A hiperbolikus geometria egyik megalkotója. Eredményeit egy kazányi folyóiratban publikálta 1829-30-ban, majd 1840-ben egy Berlinben megjelent könyvben is közölte. A közlésben megelőzte Bolyai Jánost, akinek Appendix-e 1831-ben jelent meg. Lobacsevszkij haláláig nem tudott Bolyai munkájáról, aki pedig később értesült Lobacsevszkij eredményeiről. Lobacsevszkij hiperbolikus geometriára vonatkozó eredményeinek sem volt életében jelentős visszhangja. Mindkettejük eredményeire elsősorban Riemann munkássága nyomán figyelt fel a matematikai világ. Ma a hiperbolikus geometriát Bolyai-Lobacsevszkij-geometriának nevezik.