Bányamérnök, szakíró
1866-ban a selmeci akadémián szerzett oklevelet bányászat-kohászat szakon. Fél évtizedig a bánsági vasművekben teljesített szolgálatot. 1871-ben visszatért Selmecbányára, ahol haláláig tevékenykedett. Először a bányaigazgatóságnál volt fogalmazó, majd 1873-ban a selmeci bányaiskola szervezésével, illetve igazgatásával bízták meg. 1872 és 1880 között meghívott segédtanárként az akadémián is előadta az iránytant, valamint a hivatalszervezés és szabványtant. A magyar szaknyelv területén kifejtett tevékenysége jelentős. Tanulmányai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban és a Földtani Közlönyben jelentek meg. Tagja volt a Selmeci Orovosok és Természetvizsgálók Társaságának, valamint a Magyarhoni Földtani Társulat selmecbányai részlegének.