Amerikai fizikokémikus, Nobel-díjas
1941-ben végzett a kentuckyi egyetemen, majd a háború után 1946-ban doktorált a CalTech-en. A minnesotai egyetemen dolgozott, ahol 1952-től a fizikai kémiai tanszék vezetője lett, majd 1959-től a Harvard professzora volt. Molekulaszerkezeti kérdések foglalkoztatták, a boránvegyületeket vizsgálta, mivel ezek viszonylag kis méretűek és jól tanulmányozhatók. Többféle vizsgálati módszert is alkalmazott, röntgendiffrakciót, később a magmágneses rezonancia jelenségén alapuló módszert. Munkája során számos molekula szerkezetét határozta meg, leírásukra több elméletet is kidolgozott. Később jelentős eredményeket ért el a proteinek szerkezetének felderítésében is. 1976-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki "a boránok szerkezetének vizsgálatáért és kémiai kötésük természetének magyarázatáért". (Piriti János)