Amerikai kémikus
1899-ben a Harvard egyetemen doktorált, majd ezután Lipcsében és Göttingenben tett tanulmányutat. Termodinamikai kutatásait 1905-ben Cambridge-ben (USA), a Massachusetts Institute of Technology-n kezdte el. 1912-ben Berkeleyben a Kaliforniai Egyetemen a fizikai kémia professzora és a kémiai intézet vezetője lett. 1916-ban publikálta azt az elgondolását, hogy kémiai kötés a vegyértékelektronokon való osztozással és elektronok átadásával egyaránt létrejöhet. A "kovalens kötés" elnevezést erre a szerkezetre később Irving Langmuir vezette be. Kutatásai számos területre terjedtek ki, a szerves vegyületek fluoreszcenciájának és foszforeszcenciájának a megértéséhez járult hozzá, továbbfejlesztette a savak és bázisok elméletét. Hosszú éveken át dolgozott Meerle Randall-lal együtt különböző anyagok szabad energiájának meghatározásán. Ezzel hozzájárult a modern kémiai termodinamika megalapozásához. Lewis elsőként állított elő tiszta nehézvizet (deutérium-oxidot) 1933-ban. Sérelemként élte meg, hogy nem kapta meg a Nobel-díjat, noha számos alkalommal felterjesztették rá.