Francia matematikus
1926-1929-ig tanult École Normale Supérieure-n. Ph.D. fokozatot 1933-ban szerzett. 1938-1939-ig a nancy-i egyetem, 1945-től a párizsi egyetem, 1947-től a Collège de France professzora. Leray elmélete a lokális kompakt terek és folytonos leképezések homologikus invariánsairól szól. Több kitüntetést, köztük 1979-ben Wolf-díjat kapott a topológikus módszereknek a differenciálegyenletek kutatásába történő bevezetéséért.