Belga csillagász, kozmológus
Lemaitre építőmérnöknek tanult. Az 1. világháború után papnövendék lett, 1923-ban szentelték pappá. 1923-24-ben a Cambridge-i Egyetem napfizikai laboratóriumában, majd 1925 és 1927 között a Massachusetts Institute of Technologyn (Massachusettsi Műegyetem) tanult, itt ismerkedett meg Edwin P. Hubble és Harlow Shapley amerikai csillagászoknak a táguló világegyetemről alkotott elképzelésével. 1927-ben az asztrofizika professzora lett a Leuveni Egyetemen. Ebben az évben dolgozta ki az ősrobbanás elméletét, amely Albert Einstein általános relativitáselméletének keretében magyarázatot adott a galaxisok távolodására. Korábban is megalkották már a táguló világegyetem egyes modelljeit - ilyen volt Willem de Sitter holland csillagász munkája-, de George Gamow módosításaival Lemaitre elmélete vált a kozmológia vezető elméletévé. Lemaitre a kozmikus sugárzással és a háromtest-problémával, három egymást vonzó test térbeli mozgásának a leírásával is foglalkozott.