Francia csillagász
Teljes nevén Guillaume-Joseph-Hyacinthe-Jean-Baptiste Le Gentil de la Galaziere a Collége de France hallgatójaként Delisle-től tanult csillagászatot, majd Jacques Cassini asszisztense lett a Párizsi Csillagvizsgálóban. Több mély-ég objektumot is felfedezett, így pl. az Androméda-köd kísérő galaxisát. 1753-tól a párizsi akadémia tagja volt. 1760-ban kezdődött regénybe illő utazása. A cél a Vénusz Nap előtt átvonulásának megfigyelése volt a déli féltekéről 1761-ben és 1769-ben. A háborús viszonyok azonban komoly nehézségeket okoztak. Az indiai Pondicherrybe nem jutott el, mert időközben az angol csapatok elfoglalták a várost. A mai Mauritiust vették célba, de a hajó még a tengeren volt, amikor bekövetkezett a jelenség, így nem lehetett pontos megfigyeléseket végezni. Úgy döntött, hogy nem tér vissza Párizsba, hanem a nyolc évvel későbbi átvonulásra készül. Közben Madagszkár keleti partvidékének feltérképezésével foglalkozott. A Fülöp-szigeteki Manilából ezúttal a spanyolok ellenségeskedése miatt távozott, és visszatért Pondicherrybe, amely időközben újra francia kézen volt. Kis obszervatóriumot is épített, azonban 1769. június 4-én éppen borult volt az ég, így ezúttal is meghiúsult a megfigyelés. Kalandos, betegséggel, hajótöréssel tarkított hazaútja végén 1771 októberében érkezett vissza Franciaországba. Otthon már évekkel azelőtt halottnak nyilvánították, az akadémiai helyét mással töltötték be, felesége újra férjhez ment, vagyonát pedig szétosztották az örökösei között. Hosszas pereskedés és a király közbenjárása kellett, hogy rendeződjön a helyzete. Úti beszámolójában az Indiai-óceán meteorológiájáról tett közzé részletes megfigyeléseket, de tanulmányozta a bráhminok csillagászati ismereteit is. A Holdon egy kráter, valamit a (12718) Le Gentil kisbolygó is őrzi a nvét. (Piriti János)