Amerikai csillagász
A fotografikus fénymérés szakértője. A nők felsőoktatására alakult Radcliff Kollégiumban 1892-ben szerzett baccalaureátusi fokozatot. 1893-ban a Harvard Egyetem Obszervatóriumában Edward Charles Pickering jól képzett fiatal hölgyekből kiértékelő csoportot szervezett, az igen nagy mennyiségű égbolt-fénykép kiértékelésére; Leawitt 1893-ban lett a csoport tagja. A Tejútrendszer kísérő-csillagrendszereinek fotográfiáit átvizsgálva többezer változófényű csillag fényingadozását vizsgálta meg és 1908-ban kimutatta, hogy a fényesebb csillagok szabályos fényváltozási periódusa hosszabb a halványoknál. 1912-ben határozott összefüggést talált az ún. Cepheida típusú változócsillagok fényerőssége és periódusa között. Ezzel új módszert adott a csillagászati távolságmérésre. A dán Ejnar Hertzsprung a klasszikus módszerrel több Tejútrendszerbeli Cepheida csillag távolságát mérte meg. Amikor az óriás-távcsövekkel sikerült távoli rendszerekben is ilyen változócsillagokat felfedezni, a Leavitt-féle összefüggés lehetővé tette az extragalaxisok távolság meghatározását. 2400 új változófényű csillagot és 4 nóvát fedezett fel. 1913-ban kidolgozta a csillagok fotografikus fényesség-alapmértékét. Bár kortársai "a Harvard legragyogóbb csillagász asszonyá"-nak nevezték, életében kevés elismerést kapott. Nevét egy 66 km-es holdkráter és az 5382.sz. kisbolygó örökíti meg. (Bartha Lajos)