Vegyészmérnök, egyetemi tanár
1945-ben szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen. 1944-1950-ig az egyetem Elektrokémiai Tanszékén tanársegéd, majd adjunktus. Itteni kutatásai során nagyhőmérsékletű gázfázisú reakciókkal foglalkozott. 1950-től a veszprémi Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet osztályvezetője, 1953-tól a Fizikai Kémiai Osztály vezetője volt. A földgáz feldolgozásával foglalkozott, elsősorban a metán atmoszférikus nyomású parciális oxidációjával. 1952-1956 között a Buciumeniben (Románia) épült Magyar-Román Vegyes Petrolkémiai Próbagyár főmérnöke, egyben a parciális oxidációs üzem szerelésének és üzembe helyezésének is közvetlen irányítója volt. 1957-ben lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem professzora, előbb a Fizikai Kémiai Tanszéken dolgozott, majd 1963-ban megszervezte a Vegyipari Műveletek Tanszéket, amelyet 1976-ig vezetett. Közben 1964-1966-ig az egyetem rektora volt. Világszerte elismert tudós, számos elismerést és kitüntetést kapott, köztük 1961-ben Wartha Vince-emlékérmet, 1965-ben az Akadémiai Díj I. fokozatát.