Agrokémikus, akadémikus, egyetemi tanár
Tanulmányait az ivanovói egyetemen végezte. 1955-től az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetében dolgozott. 1970-től az MTA főtitkárhelyettese, 1984-1993 között főtitkára. 1993-1999 elnöki tanácsadó, 2000-től haláláig kutatóprofesszor. 1961-ben szerzett kandidátusi fokozatot. 1973-ban lett a mezőgazdasági tudományok doktora, ezt követően választották meg az MTA levelező tagjává. 1985-ben lett az MTA rendes tagja. 1993-tól habilitált egyetemi tanár. Mind a négy nagy hazai agráregyetem oktatója, tisztségviselője, tiszteletbeli, illetve díszdoktora volt. 5 külföldi akadémia választotta tagjául. Tudományos munkássága igen sokrétű. Élete során több országos programot irányított: Magyarország agroökológiai potenciáljának felmérése (1978-1981). A biomassza sokoldalú hasznosításának lehetőségei (1981-1983). Az alkalmazkodó mezőgazdaság rendszere (1988-1992). AGRO-21 (A magyar mezőgazdaság jövőképe) (1993-1995). Agroqualitas-21 (1996-1999). A fenntartható fejlődés lehetőségei és korlátai (2000-2003). A globális klímaváltozás hazai hatásai és az erre adandó válaszok: VAHAVA (2003-2006). Tagja volt több nemzetközi tudományos testületnek, közöttük a Brundtland Bizottságnak. Tudományos és tudományszervezői teljesítményét egyebek között Pro Natura emlékéremmel, Széchenyi-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrenddel ismerték el. (Jolánkai Márton)